Van egy Nímáy nevű berni-pásztor kutyusunk, aki most nyáron lesz 3 éves.
Nímáy első 9 hónapja eléggé küzdelmes lett. Kiskutyát kiválasztottuk az internetről, elmentünk érte Kiskunfélegyházára, aztán hazamentünk és már az elején mondtam a páromnak, hogy valami nem stimmel a kutyussal, mert olyan furán állnak a lábai. Elvittük állatorvoshoz, aki azt mondta, hogy túl etettük a kutyust, és a túlsúly miatt meggörbültek a csontjai. Két héttel később az utolsó előtti oltásánál már mi is figyeltünk a kajára, de az orvos is vakarta a fejét amikor meglátta a röntgent és tovább küldött minket a SOTE állatorvosi egyetemének sebészeti osztályára.
Nímáy 14 hetes volt amikor kiderült, hogy neki bizony olyan betegsége van mint a kis földszintes tacsiknak, mégpedig a mellső lábain veleszületett könyökficama van. Ami a kistestű kutyusoknál nem okoz gondot, de egy minimum 50 kilós kutyánál, eléggé megnehezíti az életét. Aznap meg is műtötték.
14 hetesen eltörték a könyökeit, és én otthon maradtam vele. Nímáy-ról kiderült, hogy nagyon okos, mert csak egyetlen egyszer piszkított a lakásba, de utána leült a kert ajtó elé, ugatott amikor ki kellett mennie. Én felemeltem amíg nem lett 30 kiló 🙂 és onnantól gyakorlatilag 2 hetente mentünk vissza a sebészetre, ahol már előre köszöntek a kutyának. Hol röntgenre, hogy kontrollra, hol újabb műtétre. Ugyanis úgy törték, majd rakták a könyökét a helyére, ahogy Ő növekedett. Figyelni kellett hogy mennyiből mit eszik, emiatt konzultáltam egy állat-dietetikussal, aki azt mondta, hogy mindig (egész életére vonatkozóan) az adagjának a 70%-át adjuk és akkor nem fog elhízni, és azt is napjába kétszer, hogy ne legyen éhes. De rájöttem, hogy Nímáy imádja a sárgarépát, az almát, a cseresznyét, a barna kenyeret jah és a virslit is. Amikor már jobban lett egy-egy műtét után, elvittük állat-gyógytornára. Igen, oda állat-gyógytornára. Mi magunk is megtanultunk úgy masszírozni, hogy jó legyen neki, és közben segítsük az izmait újraépíteni, hogy megtartsák az ízületei, csontjait, és gyorsabban tudjon felépülni. Majd amikor már végre túl voltunk a 5-dik műtétén, elkezdtük hidromasszázsra járatni. A hidromasszázs lényege, hogy a kutyus a vízben elveszti a súlya nagy részét és így könnyebben lehet megdolgozni az izmait. Plusz mind a mai napig szed csonterősítőt és mindenféle vitaminokat.
Jöhet jogosan a kérdés, hogy miért nem altattuk el? Az első reakcióm az a “CSAK”, a másodikat meg ott bent kellett keresni.
Nímáy harcolt, küzdött az első műtét után. Potyogtak a könnyeim amikor azon küzdött a kertben, hogy valahogyan lábra tudjon állni, és sikerült! Megtanult járni, jelezni ha kellett neki valami, és Ő is meg akart gyógyulni, velünk akart lenni, és mindezek ellenére naponta többször azt is hagyta, hogy masszírozzuk, ami azért neki sem lehetett egyszerű és fájdalommentes.
Tény, hogy Nímáy nem lesz egy túra-kutya, sőt azt mondta az orvosa, hogy sosem fog ásni…dehogynem, és erről időnként kap is képet. 🙂 Nem lesz nagy fiú, mert a genetikája örökölhető, mert nem az én lelkemen fog száradni, ha a rossz genetikájú kiskutyák lepik el az országot. Minden nap képes örülni nekünk, és most is itt fekszik a lábamnál, a napsütésben, szagolgat a levegőbe, elrohan ha a többi kutyus elkezd ugatni, visszajön…és utálja, hogyha nem az Ő fejét vakargatom 🙂
Bizonyíték 🙂
Szóval, ezek vagyunk mi, Nímáy és VAda
