Direkt provokatív a cím, ezzel is jelezve, hogy nem leszek népszerű!
Vannak az állapotosok, akik már “mindenen túl vannak”, és vannak a nem terhesek, akik “semmit sem tudnak még, de majd megtudják, ha gyerekük lesz”.
Én illetve a párommal ezen utóbbiak csoportját erősítjük. Megjegyzem hogy a mi korosztályunk most lettek kisbabások, így 30-35 év között, mint ahogy mindenkinek most lett babájuk. Láttam a facebook-on az első képet, majd hogy “2hetes a szemünk fénye”, meg hogy “már mosolyog”, meg hogy “vigyázat jövök – avagy jár a baba jár”. Én bírom és ezen unatkozó kismamáknak nyomkodtam is like gombot. Aztán a sokadik like után, jött a napi 5-8 kép a gyerek minden percéről. Ekkor elgondolkodtam azon hogy talán erre nem vagyok kíváncsi. Irigykedem rájuk, persze csak pozitív értelemben.
Mi is szeretnénk gyermeket. Emlékszem, hogy évekkel ezelőtt ki lettem osztva hogy “jó lenne ha tennél valamit azért, hogy legyen gyereked, mert az idő rohan és te sem leszel fiatalabb”! Azóta is zeng minden nap a füleimben ez a mondat. A hölgynek van gyereke nekem nincs!
Pár éve mi nem állítottunk akadályt annak, hogy babánk legyen, de mégsem akart jönni. Hozzátartozik még, hogy két évet néztek “bolondnak” az orvosok, amikor azt mondtam hogy fáj a hasam…végre megműtöttek és kimondták azt a szót, hogy meddőség! Összetörtem. Én aki otthon sírok, amikor nem látja senki, az orvossal szemben ülve borultam ki, és képtelen voltam abbahagyni a sírást. Felhívtam s testvéremet, aki próbált életet verni belém. Amikor letette a telefont, hallottam ahogyan nagyon sóhajtott. Ott még szégyelltem magamat, hogy az én bajaimmal miért hívogatom…utólag kiderült, hogy Ő akkor már babát várt,és félve merték elmondani nekünk.
DE, ami miatt megírtam ezt a bejegyzést, az azért van mert nekem személy szerint elegem van mindenki okoskodásából!
Egy tanácsom lenne a kisgyerekkel rendelkező családoknak, akiknek van fiatal házaspár barátjuk az életükben, és szeretnék hogy továbbra is azok maradjanak!
NE KÉRDEZZÉL RÁ AUTOMATIKUSAN ARRA, HOGY “Nálatok mikor jön a pocaklakó/utód/gyerek/pelyhes-segű?”
1. Semmi közöd hozzá!
2. Nem tudod, hogy ezzel te magasabb rendűvé avanzsálód magad, mert te már tudod ez mit jelent. De nem vagy tisztábban azzal hogy a veled szemben ülő pár, két hónapja próbál bejutni egy meddőségi klinikára, segítségért.
3. Lelkileg a másik fél ettől a kérdéstől meg tud rokkanni! Fogalmad sincs arról ez mekkora törés ezzel nap mint nap szembe nézni nélküled is… Én folyton azt érzem, hogy “Neki sikerült. Király. Újabb bizonyíték arra, hogy én erre sem vagyok képes!” Ekkor már nagyon el vagyok keseredve, csalódott vagyok saját magamban hogy azt sem tudom hová bújjak szégyeneben!
4. Nem tudod, hogy mennyire kellemetlen erre a kérdésre válaszolni vad idegen embereknek/ családnak / rokonnak / neked!
Te mit szólnál ahhoz ha a szülés után megkérdezném tőled, hogy milyen volt az első szex? Te is leizzadnál! Neked is eszedbe jutna hogy mi közöm van hozzá. Na ez nekem a másik oldalon pont ugyanez jut eszembe. Nem tudod, mennyi mindent tettek meg azért hogy gyermekük legyen, mennyit várnak, hányszor mentek orvosokhoz és papíron nincsen akadály! De a lelki erőszak amit ránk kényszerítenek merő jóindulatból, kezd elviselhetetlen lenni. Majd később amikor elmaradnak a gyerektelen barátok lehet rájössz, hogy te is tehetsz erről!
Én azért írtam meg ezt a bejegyzést, hogy felhívjam a figyelmet arra hogy létezik intim szféra, amit újra kell értelmezni sokaknak. Ne legyél jó fej…
Bárkit megbántottam volna, bocs! De ez nem a napos oldal, hanem a rémisztő valóság. Teszek illetve teszünk azért, hogy legyen babánk, ha kell orvosi segítséggel, pedig elhiheti nekem mindenki, hogy nem így terveztük mi sem…
VAda