Ma elolvastam a Puszér-féle, szerintem teljesen elborult elme “Anyák napi köszöntésnek” szánt bejegyzését…igazából értem is meg nem is, de hogy ezt az embert anya szülte az kétséges. Vagyis ha ez róla is szól, akkor jelentem, hogy emberünknek “van baj a fejében!”
Tény, hogy az internet világában, gyorsabban hozzáférünk adatokhoz, és nem kell óvatos kérdésekkel puhatolozni az orvosnál, hogy ezt most akkor hogyan kell, mit kellene…menni fog-e…stb! Igen, az is tény, hogy a mai virtuális világban az anyák le merik írni, hogy csodás ha valaki anya, de sajnos vannak árnyoldalai is. Például én rendszeresen tapasztalom, hogy a kismamák kikelve magukból osztják az észt, vagy éppen tőlem (!) kérdezgették, hogy “szemét vagyok-e, mert szeretnék a 2 éves gyerekemtől elmenni pár órára dolgozni, hogy embernek érezzem magam?”
Meg vagyok győzödve arról, hogy egy Anyának nem kell mindent és mindenét feladnia mert éppenséggel a világra hozott egy gyermeket. Ugyanis vannak nők, akik bizony maguknak szülték a gyereket, előfordulhat olyan is, aki azért mert meg akarta tartani a családi békét, vagy éppen a férjet, ezek általában válással végződtek. De attól te mint anya, vagy valaki, vagy egy olyan ember akinek szüksége van a barátokra, az értelmes emberi szóra, a kikapcsolódásra…és akkor én mit mondhatnék?
Van egy nővérem aki a második babát várja, és tényleg mindenben kikérhetem a tanácsát, de nincsen anyu akitől megkérdezhetnék ezer meg egy dolgot ezzel kapcsolatban, van a párom családja – elég messze – ahol mindenki csak legyint, hogy majd megtudod milyen lesz…persze, hogy utána nézek a neten hogy mit és hogyan élnek meg mások…és vagyok annyira önző hogy ezt le is merem írni.
Mert van akinek van segítsége, mert éppen politikus/celeb feleség, akinek reggel a babysittere viszi a gyerekeket az oviba, hogy anyuka tudjon pihenni, vagy a házvezetőnő főzi meg a kaját, hogy a nacsasszony elmehessen edzeni vagy egy nagyobb rendezvényre, ahol megmutathatja a tökéletes alakját, ami persze hazugságon alapszik…és még mondhatnék olyanokat, hogy meglepödne a Puzsér és a hozzá hasonló úrfik…de amikor egyedül vagy, és nem engedheted meg, hogy bejárónőd legyen, mert olyan egyedül vagy mint a kisujad akkor azt bizony meg kell oldani, és megoldásokat keresni mindenre.
Én tudom, hogy az első pár napba nem akarok rokont látni, mert ott lesz a gyerek, apa és én, és igenis össze kell szokni az új élettel. Aztán jöhetnek a rokonok, de csak akkor amikor én megmondom! Hozhatnak ennivalót, segíthetnek a takarításba, de nem fogom megengedni hogy kocsányon lógo szemekkel nézzék ahogyan a gyerek szopizik a melleimből. Aztán lassan érkezhetnek a barátok…és egyszer csak lesz egy karácsony…
De ez egyszer véget ér! Egyedül leszek a takarítással, a gyerekkel, a főzéssel, orvoshoz menéssel…és igen senki nem fog segíteni napközben. Így már kinéztem egy céget akik szállítanak kaját, a szomszédasszonyomat megkérdeztem, hogy egy héten egyszer át tudna-e jönni segíteni eleinte, ha ráér, és nagyon kedves volt mert igent mondott. Azt is tudom, hogy amig lehet anyatejjel fogom etetni a gyermeket, mert bárki bármit mond ez így normális. Azzal is tisztában vagyok, hogy babahordózóval fogok közlekedni, mert ez eddigi tapasztalatom szerint babakocsival egyszerűen agyrém a városba közlekedni, mert mi emberek inkább lehunyuk a szemünket, csak hogy ne kelljen átadni a helyet a kismamának, és ellépni a villamoson arról az egy helyről ami nekik van fentartva…mert nekik minek? A társadalmunk nem figyelmes, főleg egy ilyen Puzsér féle bejegyzés után nem gondolom, hogy valaha jobb lesz a helyzet.
Emiatt kérdeztem a nővéremet, hogy “szerinted fog ez nekem menni?” Azt mondta, hogy nagyon nehéz lesz, néha ő is sírva állt este a fürdőbe, de egy idő után minden egy kicsit könnyebb lesz. “Ha idegbeteg leszel a gyereked is az lesz, ezért meg kell tanulni türelmesnek lenned!”
Nem mondom, hogy nincs bennem félsz, de hiszek abban hogy semmi sem történik ok nélkül. Én most értem meg arra, hogy megtanuljam ezt a leckét, bármilyen nehéz is lesz, de meg fogom oldani…
Végezetül meg ennek a Puzsér gyereknek meg azt üzenem…”Csináld utánam!” – ez alatt minden anyát értek…utána beszélgethetünk arról, hogy kinek van igaza! Attól én nem vagyok se több se kevesebb mert le merem írni, ki merem mondani…de Te az én szemeimben nagyon kis por szemmé váltál.
Vada