Régóta érett hogy ez a poszt megszülessen.
Amikor be kell mennem Budapestre mindig meg vagyok döbbenve azon, hogy mennyi koldus van, és nekem szemmel láthatóan a számuk nem csökken, hanem nő. Én ezt koldus-jelenségnek hívom, mert a koldulásnak is több fajtájával találkozhatunk nap mint nap…és sajnos nem megállítható, és igenis szembe kell nézni ezen hontalan emberek látványával. A törvényi rendelet mely szerint nem lehet koldulni, láthatóan nem hozta meg a hozzá fűzött reményt. Szerintem nem is lehet.
A rendőrség munkatársai rendszeresen igazoltatják a földön pihenő metró aluljáróban élő embereket. Van aki csendben türi, de láttam már olyat akinek nem volt orra és végig káromkodta az igazoltatást…de mégsem vitték el kórházba, pedig láthatóan pszichiátriára kellett volna vinni. Ezen emberek megjelenésének oka lehet az is, hogy igenis sok pszichiátriát bezártak az elmúlt években.
A metró aluljárós esetek közül van az a fiatal pár, akik állítólag ki lettek téve otthonról, és amikor adtak nekik lehetőséget munkára, egyszerűen nem fogadták el…Ők a mai napig a Corvinnál két kibelezett telefonfülke helyén élnek.
A másik a metrós kolduálsnak a szemtelenebb formája, a jegyautomatáknál támasztós arcok. Ha látja hogy készpénzzel fizetsz, elkezd mesélni, és addig mondja amig nem adsz neki egy kis aprót. Egyszer megvártam mire költi a pénzt…kisüveges pálinka lett a végeredmény…Na azóta bérletet csak a pénztárnál veszek bérletet.
A metrós koldulás további jelenségével csak mostanába találkoztam. A mondjuk jól szituált nő megjelenik melletted, és kér pár forintott kajára…elmondom, hogy nem adok, néz boci szemekkel, és mutat egy családi képet…de nem…majd megy tovább. Ők inkább csak nőket keresnek meg! Néha úgy érzem, hogy én tehetek arról, hogy nemet tudok mondani, de ha mindenkinek adnék csak pár forintot, akkor nem lenne mit ennünk…
Ha nem az aluljárókban vagyunk hanem felszállunk például egy villamosra, találkozhatunk a kutyás fiatal párral, akik Fedél nélkült árulnak sétálva a villamoson és megállóról megállóra utaznak. Kutyus fix, a pár két tagja felváltva “dolgozik”. Egyszer beszédbe egyeledtem a pár lány tagjával, aki elmondta, hogy nekik ez így jó, és el sem tudja képzelni, hogy egy irodába dolgozzon. Volt olyan barátom aki konkrétan nekik felajánlott munkalehetőséget, és kiröhögték, mert hogy ők a villamosozással 100.000,-/hónál jóval többet keresnek…
Az utcán sétálva láthatjuk a csapatos, szétcsapott embereket akiket senki és semmi nem érdekel, mert olyan részegek már reggel 10kor…vagy a kis táblával, telefonfülkénél üldögélő ember, aki csak annyit ír ki, hogy “élelmiszert is elfogadok”. Na nekik szoktam venni kaját, zsemlét, felvágottat, sajtot, tejet, vizet. Nekik elhiszem, hogy a pénzen túl, ami tudom hogy kell a mindennapokhoz, de el fogják fogyasztani az élelmet is, ha nem akkor, talán majd késöbb.
Szóval nem dughatjuk a fejünket a homokba, mert a koldus-jelenség létezik. Itt van. Mindenütt. Nem lehet elmenni mellettük, főleg mikor olyanokat üvöltenek utánad, hogy “egyszer te is lehetsz olyan mint én”. Bár nem tudom, hogy ezt mire alapozza… Annak viszont örülök, hogy a bealtatózott gyerekes nők eltüntek, bár ez nem jelenti azt hogy nincsen koldus maffia… Sajnos elhiszem hogy sokan úgy gondoljuk, hogy könnyü elmenni mellettük, pedig ha tudnák hogy nem, biztosan meglepödnének…mert én segítenék, de nem hiszem hogy az lenne a megoldás.
VAda
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: