Nyílt levél a H&M Váci utcai üzletéhez!

Tisztelt H&M!

Kérem jöjjenek velem egy körre a Budapest, Váci utcai üzeltükben, kismamaként.

Megérkeztem egy hétköznap, és felcsillant a bejáratnál a szemeim a Kismama osztály kiíráson, bízva abban, hogy végre vehetek magamnak megfelelő nyári nadrágot. Az üzlet nagyon nagy, szép, rengeteg tükörrel, még több ruhával. Szeretnék én is jól kinézni mint minden fiatal nő, még akkor is ha pocakom van, gondoltam megnézem az üzletet, de nem gondoltam hogy ennyire meg fogok lepődni mire kiérek.

1. A kismama és gyerekosztály a 2. emeleten van. Az első emeletre hosszú a mozgólépcső, de utána még mindig kerestem a második emeletet, amihez sétálni kellett még a másik sarokba, sok ruha között. Felmentem, és ott eszembe jutott, hogy nekem mint pocakos kismamának sem rövid ez az út, de ha még lenne mellettem egy-két gyerek akkor lehet fejtörést okozna a vásárlás. Elhiszem, hogy önöknek, nem a legnagyobb piaci vásárlói réteg, de azért ez hosszú út felfele…
2. Felértem, és csak 95%-ban csak gyerek ruhákat láttam, majd egy nagy kör séta után láttam meg a 3 álló két oldalt akasztós ruhákat, és egy falra feltett ruhák jelentették a kismama osztályt. Megnéztem a ruhákat, aminek átlag mérete 40-nél kezdődött, de nem minden kismama “óriás” – mint ahogyan sokan gondolják! (Az óriás jelzőt ez esetben nem sértésnek szántam (!), csak jelzés képpen.) Szerencsére találtam eldugva 4 olyan ruha darabot, ami megfelel az “S” méretnek, és ha már felértem, megpróbáltam öket.
3. Próbafülkék. Azt hittem hogy sírva fakadok, mikor megláttam, hogy csak 4 db próbafülke van és mindenhol éppen próbáltak. Olyanok is akik az alsó szintekről menekültek fel a próbákhoz. Elöttem topogtak, mögöttem is topogtak idegesen…az unatkozó oldalbordák éppen ültek a két személyes puffokon és nyomkodták a telefonjaikat. Én megtámasztottam a tükröt és vártam a soromra. Az üzlet nagyságához lehet kissé alul értékelték (hétköznap voltam!) a próbafülkéket.
4. Bejutottam a próbafülkébe, ami szép magas, teli tükörrel, 4 fogassal…de a sok várakozás után jól esett volna leülni, meg letenni a táskámat, de NEM VOLT EGY SZÉK SEM a fülkében. Itt éreztem, hogy elegem van. Sebaj akasztóra felpakoltam, elkezdtem öltözni.
5. Hideg padló. Jég hideg padlóra léptem mikor a nyári nadrágot probáltam fel, és bevallom ott elmormoltam egy kisebb káromkodást. Nem baj, kibírom. Próba. Négy ruhából kettö darabot elvittem magammal. A pultnál a számokat kiadó hölgy többször kért elnézést, de tudom, hogy erről ő nem tehetett.
6. Kassza. A kasszás lány éppen felröhögött, hogy sokadjára hivogatják kollegái egymást a Mauricius kasszához/irodába, mintha ráragadt volna a kezük a mikrofonra. Szegényre a frászt hoztam mikor megkérdeztem, hogy a H&M-nek hol lehet véleményt írni? Azt mondta hogy a vásárlók könyvébe. Mondtam, hogy nem rekalmálni szeretnék, csak véleményt formálni hogy legyenek egy kicsit figyelmesek, mert “megrázó volt” ez a vásárlás. Elmesélte, hogy sokan szoktak balhézni mikor a kismamákat előre hívják a fizetésnél, pedig ők maguk nagyon figyelnek a kismamákra. Mondtam, hogy nem gond, de honnan tudja a vásárlójuk, hogy ha önök tényleg Kismama-baba barát hely akkor ezt miért nem jelzik sehol? Mert ha ezt jelzik, mint a Westendben, vagy az Alleban, akkor talán nem küldenek el senkit melegebb éghajlatra, és lehet toleránsabbak lennének egymással is az emberek.

Szeretem a H&M ruhákat mert nem mennek hamar tönkre és jól bírják a strapát, de kérem szépen kicsit legyenek figyelmesebbek egy üzlet kialakításánál. Szerintem bárkit megkérnek arra, hogy menjen végig gyerekkel, vagy éppen pocakosan, meg fognak lepődni mennyi akadállyal kell szembesülniük a célig. Értem, hogy önöknek üzletpolitikájuk miatt a fiatlaokra kell támaszkodniuk, de ha körbenéznek a kismamák szembetűnően sokan vannak…akik hamarosan anyák lesznek, és szívesen mennek majd vissza  vásárolni, ha a körülmények ezt megengedik.

Tisztelettel: egy Kismama vásárló