Drága Barátnőm!
Tegnap sétáltunk, és elmesélted, hogy ti is szeretnétek babát, de valahogy nem akar összejönni…pedig mindent tudtok már a témáról.
Hidd el nekem, ismerem azt az érzést.
Ismerem azt, amikor mindenki terhes körülötted, csak hozzátok nem akar leszállni a gólya.
Ismerem azt is, amikor sokadjára nem akarsz kiborulni, mert neki bezzeg összejött. Ismerem azt is, mikor két naponta dolgoztok azon, hogy legyen baba, de neked megint pontosan megjött, és először dühöngsz a wcbe, majd könnyes szemmel bújsz a párodhoz, és belehasad a szíved.
Tudom milyen nehéz elmenni orvoshoz és segítséget kérni. Megvizsgálnak kivül-belül, és a párod is elmegy, mert tudja, hogy ezzel bizonyossá váljon az a bizonyos”bibi”.
Tudom milyen, amikor azt mondja a nőgyógyász a leleteket tekintve, hogy “Ön meddő, és javaslom hogy menjenek el egy meddőségi klinikára”. Bejelentkeztünk, 3 hónap várakozás után azt mondták, hogy nem nálam van a gond, hanem a páromnál…és csak 5% esélyünk van természetes úton arra, hogy gyermekünk legyen, ezért ajánlják az inszeminációt.
Nem kívánom, hogy megéld azt amit én, mikor Anyukád elmegy a kezeid között…de akkor egy kicsit örültem annak, hogy nem jött a baba. Gyásznak idő kell. Ezért egy év múlva kaptunk újra időpontot inszeminációra.
Nem tudom, hogy te ismered-e azt az érzést, amikor mindenből és mindenkiből eleged lesz, és újra kezded az életed! Én elhatároztam, hogy jobban odafigyeltem saját magamra, elmentem edzeni, felépítettem a vállalkozásomat, elinditottam egy kezdeményezést, kidobtam az összes terhességi vitamint, de lecseréltem a colát vízre, elkezdtem utazni, élni az életemet. Elmentem egy élet-vezetési tanácsadóhoz és rendbe tettem a lelkemet is! Újra beleszerettem a szexbe, mert már nem “kényszerűségből” voltunk együtt, hanem mert újra együtt akartunk lenni. Jobban oldafigyeltem a páromra is, de leginkább magamra.
Azért írok neked Drága Barátnőm, mert tudom nem a te hibád, hogy még nem érkezett meg az akiről én tudom, hogy úton van. Befeszültél, ideges vagy, és még én is tükröt tartok, hogy nekem már ott van a pocakomba akiért annyit küzdöttem.
Hadd adjak neked pár tanácsot, és nem azért mert én tudom a tutit, hanem mert lehet segít neked, kérlek fogadd el tőlem!
Nyugodj meg!
Sajnos olyan világban élünk, ahol az emberek végtelenül tapintatlanok, és vájkálnak mások privát életében. Ha kérdezik, mond azt, hogy “ha mégegyszer megkérdezed, akkor ezért nem lesz gyerekünk, különben is közöd?“. Lehet nem esik le neki, de te legalább megnyugszol. Éveken keresztül kérdezgettek minket is, eleinte elmosolyodsz és azt mondod, hogy “dolgozunk rajta”, majd jön a számonkérés, és végül kifakadsz és kiosztod öket…de hidd el, ezt tartják normálisnak, sajnos! Én ezek után már nem találkoztam ilyen emberekkel – idegesítsenek mást!
Borulj ki!
Igen, neki összejött, és vannak benned érzések, mert lehet irigy vagy, féltékeny, dühös…erről én ma már tudom, hogy teljesen normális. Ki kell jönnie! Ha nekem elmondod, nem fogok haragudni, de ha csak otthon kisírod magadból, már is egy feszültséggel kevesebb.
Kérd meg, hogy jöjjön!
Biztosan bután hangzik, de mi a párommal mindig beszéltünk arról, hogy jó lenne egy baba, de egyszer kiszaladt a számon, hogy “milyen jó lenne ha tényleg jönne, remélem jó anyja leszek neki“. Akkor abban a pillanatban született meg bennem – és nem külsö nyomásra! – a gondolat, hogy igen most már el tudom magam képzelni anyának, és nem azért mert már korban vagyok és mert ezt várják el tőlem, hanem mert én ezt igazán szeretném.
Rakjál rendet!
Annyi szomorú eseményt, családból hozott rossz mintát cipelünk tudtunkon kivül, hogy igen is a lelkünket kell rendbe rakni. Nem azt mondom, menj pszichológushoz, de tényleg pihenj a telefonod nélkül, szeresd önamagadat, és ha kell rendezd át a lakást, és minden rossz dolgot dobj ki, engedd el…amire nincsen szükséged!
Legyen meg benned a kétely és merj kérdezni!
Azt mondta az egyik orvos, hogy…és az szentírás?
Én sok nőgyógyászt ettem meg (mostanra kb 8-at), és a mostani bár nagyon nyers, de öszinte, és speciális esetekre specializálódott, de nem hazudik bele a szemembe! Elmondta, hogy igen kell ez meg ez…elmondta, hogy ő mit gondol…de sosem húzta az időt, mert abból van a legkevesebb.
Ha kérdeztem akkor válaszolt,
pl.: Alig eszem húst, ez lehet baj?
Eszik kefirt, sajtot és egyéb tejterméket?
Igen.
Rendben, erre figyeljen. – nem hozta rám a frászt.
Addig menj amig neked megfelelő orvossal nem hoz össze a sors. Kérdezzél! Én mindig kis listával megyek, nem voltam még terhes és igen sok bennem a kétely, jól csinálom, jó-e a gyereknek, szabad-e…de ugyanigy mentem be a meddőségi klinikára.
Legyél boldog!
Megkérdeztem a párom, mikor a nővérem bejelentette hogy a második baba érkezik hozzájuk, és elmentek, hogy “Én kevesebb ember vagyok, mert lehet nem lesz gyerekünk?” Azt mondta, hogy nem, elsírtam magam, szívem hasadt meg, mert én alacsonyítottam le saját magamat, csak azért mert nem tudtam teherbe esni!
Ezt te sose tedd! Te nem vagy rosszabb, kevesebb mert még nincsen babád. Jönni fog. Csodálatos emberek vagytok, és tudom hogy lesz nektek is babátok és majd téged is alig lehet lecsapni a boldogságtól…én ott leszek neked! Lehet, hogy mások idegeire mész majd – mint ahogy én is! – lehet elmennek emberek, mert ugyanolyan tükröt fogsz tartani mint most én, de kérlek SOSE ADD FEL! Higy magadban, és abban hogy lesz babátok, és majd jókat fogunk együtt bandázni!
Szeretettel:
VAda
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: