Az elmúlt napokban sokat olvastam arról, hogy miért szívás egy gyerek, majd azt is hogy miért nem az, elindult a komment háború.
Szerintem kezdjük kicsit előrébb, mármint hogy a gyerek szívás, vagy sem!
Amikor megvolt az esküvönk eleinte jöttek az emberek, hogy milyen a házasélet, amire sokáig nem tudtam válaszolni, hiszen akkor már 6 éve együtt éltünk. Számunkra nem sok változott, csak a nevem lett hosszabb, és gyürü került a jobb kezemre. Kis idővel késöbb jöttek a “mikor lesz gyerek, utod, unoka…?”
Belekergettük magunkat az orvosok és a meddőségi klinika köreibe, mert nekünk ez sem megy olyan könnyen. Kerestük a hibát, hogy nem tudunk megfelelni az elvárásoknak…amit utána jó messzire hajítottunk, és elmentünk utazni, éltük a saját életünket, mire egyszer csak megfogant a gyermekünk.
Én vagyok az aki ha nem jött meg, ideges lett és pityogott, de januárba inkább ideges lettem, mert csak 1 napot menstruáltam, majd ugyanezt eljátszottam februárba, és még a teszt is negatív volt, mikor megcsináltam…szóval nem realizáltam, hogy terhes lehetek. Idegesebb voltam, és néha kikeltem magamból de elég feszült életet éltem akkor. Március 4-én a nőgyógyászom meg csak annyit mondott: – “Nini, itt egy gyerek!” – bevallom életembe nem leptek meg annyira, mint akkor. Eltelt 7 hét, úgy hogy eszembe sem jutott, hogy növekszik bennem valaki. Jöttek az orvosi vizsgálatok, vérvételek, aggodtam a genetika miatt, majd a szívultrahanggal hozták ránk a frászt, de minden rendben van vele. Az ötödik hónapig nem volt akkora hasam, és nem kürtöltem világgá hogy kislányunk lesz – mint már irtam!
Most a 7 hónapban, egyik pillanatról a másikra nővekedett meg a hasam akkorára, hogy el kellett gondolkodni mit vegyek fel ha utcára megyek, mert hát semmibe nem érzem magam annyira szépnek, pedig csak hasra hiztam. Megérzem ezt a borzasztó időjárás-változást, tegnap elött megtapasztaltam a vízesedés hatását, és még az is kiderült, hogy az aki végig kiséri a terhességet, nem annál fogok szülni. Voltam szülésfelkészítő tanfolyamon a kórházba, és remélem minden rendben lesz, de csak a kórházat tudjuk, hogy ott fogok szülni, na de hogy kinél? Az egy jó kérdés…
Szóval a tested megváltozik, nő a pocakod, rugdos a baba, fél óránként mész wc-re a nap bármelyik szakában, két óránként alszol csak és emellett ami a legérdekesebb, hogy a körülötted lévők is megváltoznak. Mondták, hogy én vagyok túl érzékeny, ami lehet, de attól félek hogy a gyerek miatt tényleg mindenki megváltozik, és mennek el a barátok…vagyis akikről azt hitted, hogy azok.
Mindennek ára van, és mi felvállaltuk ezt az árat érte, hiszen ezzel a döntésünkkel válunk egy családdá, és “hagyunk” nyomot a világban, mert mi ezt akartuk!
Az hogy szívás-e, erős túlzásnak gondolom, mert szerintem minden fejben döl el.
VAda
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: