Sziasztok!
Amikor kiderült hogy terhes vagyok, első körben arra kerestem a választ, hogy miért nem vettem észre. Ennek sok oka volt, de leginkább az hogy nem pörögtem rá nagyon, hiszen nekünk azt mondták csak orvosi segítséggel lehet babánk…erre a természet mégis rácáfolt mindenre. Megtudtam, hogy a szakirodalom megmagyarázta, hogy a januári egy napos menzesz a beágyazodásnak kellett, a februári meg a méhlepénynek a hasfalhoz tapadáshoz.
Aztán kerestem a választ a baba fejlődésére, és hogyan készüljek fel terhességre. Mit ad Isten amikor pár embernek elmondtam, akiknek már van gyermekük betettek a facebookon jó sok csoportba. Itt szültem, alvástámogatói csoportok, szoptatással kapcsolatos csoportokba, horodzásról mindent…stb. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mindennap megdöbbenek azon, hogy mi mindent nem tudnak anyukák a saját gyerekük lelki és fizikai fejlődésükről, ami nem baj, mert a csoportokban vannak szakértők akik tényleg segíthetnek, de azért alap dolgokat mégis tudni illene…szerintem!
Alapvető tény, hogy amikor megszületik a gyermek akkor eszik, alszik, pisil kakil, alszik, eszik…ahogy egy barátnőm fogalmazott, olyanok mint egy plüssnyuszik, akik elvan ha magunkra kötjük, mert még csak most tanulja meg, hogy nem minden 37 fokon működik, és enni is meg kell tanulnia, hangok, szagok, az öltöztetéssel kapcsolatos macera és még a fürdetésről nem is beszéltünk. Szóval egy gyermek, kb fél évig azt sem tudja hol van…szerintem. Utána felfedezi, hogy vannak kezei, hangja, lábai…stb, érik az agya, és a teste is gyarapszik, változik, nő! Ennek az az ára, hogy az anyuka 0-24 órába a gyerekkel van, és táplálja, de nem mindennáron áldozza fel magát!
Az fb csoportokban sajnos sok olyat is olvastam, hogy “apuka inkább elmegy otthonról, csak hogy ne kelljen hallgatni a gyerek sírását“. Nekem anyukám mindig azt mondta, hogy a sírásra is szükség van, mert így erősödik a gyerek tüdeje…na de, hogy ezt ne bírja elviselni a párom…addig élne!
Ezért megbeszéltük, hogy ha már ott tartunk, akkor elküld edzeni, barátnőzni, vásárolni, hogy ne bolonduljak meg, így közte is kialakul a kötödés a gyermek között, illetve jobban megismerjék egymást. Ez a terv, és bizom benne, hogy tényleg így is lesz, mert láttam, hogy hogyan esnek maguk alá a kismamák…kialakul a depresszió, és a magát hibáztatások gondolata, feszültség, ami konfliktusokhoz vezethet.
Szerintem egy gyerek, nem minden áldozattal jár, hanem inkább csapatmunka egy anya és egy apa között.
De keresem még mindig a válaszokat, mert hogy még meg sem érkezett maga a gyermek. Feltételekkel kezelem a csoportos beírásokat, így leszűröm a lényeget, mert lehet belőle tanulni. Úgyanilyen szkeptikusan kezelem a kismama forúmokat, és a kismamáknak készült oldalakat, mert azt vettem észre, hogy ugyanaz a szöveg jelenik meg minden portálon. Elmentem könyvtárba és kölcsönöztem könyveket magáról a szülésről, de figyeltem arra, hogy a könyvek ne a múlt században írodjon!
Ami nagyon fontos, hogy írjuk fel a kérdéseinket!
Mikor?
Amikor megyünk a védőnőhőz, és a nőgyógyászhoz…nálam bevált, és ha kell még a telefont is felemelem! De ami a legfontosabb, hogy nem olvasok horror történeteket amire pl épül a bezzeganya néhány cikkje, nem nézek szülésvideókat sem! Nagyon hamar leszűröm mi a fontos nekem, mi nem.
Tényleg vannak kérdések, és igykeszem magtalálni a válaszokat, de nagyon meg kell tanulni magunkban is hinni és bízni, mert ez a legfontosabb.
VAda
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: