2017. Június 9.
“Két gyerek van, amelyik már leesett és amelyik le fog esni…“
Kisasszony ma leesett az ágyról. Már túl vagyunk a kórházon, sebészet és fogászaton is. Van egy hupli a homlokán, és a felső ínye be van dagadva. Pár nap alatt elmúlik, a többit meg idővel feldolgozzuk. – Írtam ki a zárt csoportba, ahol a kislányomról időnként ha van időm teszek fel képeket és mesélek, hogy hol tartunk. Ez a bejegyzés viszont azért született, mert szerintem – és bizonyos csoportokban látom is – hogy nem tudjuk mit kell tenni, ha a gyerek leesik valahonnan, és bízom benne tudok hasznos tanácsot adni!
Tényleg leesett és nem is kicsit.
Azon az estén 20 percenként keltem fel hozzá, végül betettem magunk közé az ágyba, mert már nem bírtam, nagyon kimerültem. Két dologgal nem számoltam, az egyik hogy nem ébredek fel ha ő megmozdul, a másik hogy ő már tud kúszni. Nem ébredtem meg, ő meg elkúszott az ágy végébe, és arccal ért földet. A puffanásra riadtam fel és tudtam, hogy leesett. Majd felsírt, akkor is tudtam hogy nagy a baj de én felkaptam és próbáltam megnyugtatni, mialatt én magam darabjaimra hullottam. “Az én hibám volt, bocsánat” – mondogattam és próbáltam felmérni mitől is lettem csupa vér. Egy fél órát zokogott, és utána megnyugodott. Én is, apuka is. Mivel akkor reggel volt, tudtam, hogy nagyon éhes így készítettem neki tápszert, amit ő meg is evett, és utána elaludt rajtam. Fél óra múlva felébredt, felöltöztettem és vittem be a kórházba. Ott rögtön sorra kerültünk, és egy nagyon idős de még jobb humorú sebész mondta, hogy “stramp a kislánya, mert az én fiam nem 70 centiről hanem 20 centiről esett le és mind a két karja el is tört!” Potyogtak a könnyeim, de megnyugtattak, hogy nincsen gond miután megnézték a babát, átküldtek minket a fogorvoshoz, aki nagyon édes volt, hogy hagyta hogy a baba a hordozóban maradjon és nézte meg a fogait és azt mondta: “2 nap alatt elmúlik a duzzanat, addig pépes kaját adjak neki!” Két nap múlva semmi nem látszott a balesetből.
Azért írtam le, hogy lássátok mit tettem ösztönösen és most leírom mit kellett volna tennem!
- Amikor leesik a gyerek, – mert minden gyerek leesik! – az első, hogy felfogd mi történt, és lásd hogy mi a gyerek reakciója.
– Leesett és rögtön felsírt, rossz ezt írni: de az jó. Észnél van, érzi hogy valami történt.
– Ha elájul és nem tért észhez, hívni kell a mentőket, ők mondják mi a teendő.
!!! Itt fontos, hogy nézzél egy órára és megjegyezd mennyi az idő, mert ha észhez tér, el tudod mondani mennyi időre ájult el!
Persze megnézed, hogy vesz e levegőt, vérzik-e valahol, megnézed van e külsérelmi trauma…stb. - Ha sikerült megnyugtatni, és érezhetően jól van, itass meg vele pár korty vizet, valamit. Ha rögtön hányni kezd, nem kérdés hogy indulás a kórházba.
!!! De mielőtt elindulsz felhívod a mentőket, és megkérdezed, hogy ahol laktok, ott melyik az ügyeletes gyerekkórház, mert így kihagysz pár nagyon kellemetlen helyzetet és várakozást a nem ügyeletes orvossal. Nem a gyerekorvost hívod, hanem a mentőket. Ha hány a gyerek akkor agyrázkódása lehet, és azt csak kórházba vizsgálják ki.
Ott számítani kell arra, hogy 24-48órás megfigyelésre bent fogtok maradni. Ergo, vigyetek magatokkal mindent, ami kelhet és lélekbe készülj fel hogy egy széken fogsz aludni, köszönhetően a remek egészségügynek. Takaró, kis párna, hordozó, gyerekkocsi, kisplüs, telefontöltő…mindent vinnetek kell. - Ha a gyerek sérül, eltörik a karja (az olyan mintha egy labdát fújtak volna fel egy ponton), vagy vérzik fülén, bárhol, illetve bágyadt, kedvtelen…azonnal telefon, mentők. Ők a sérülés súlyosságtól függően mondják meg mi a további teendő, és segítenek.
- Ha eszik, iszik, nem hány, nincsenek külsérelmi nyomok, is érdemes bevinni a legközelebbi traumatológiára, mert te anyaként nem látod ha valami gond lenne, és ha ott azt mondják hogy gyerekkórház, onnantól mindenben segítenek. Ha megnézik és nincsen gond – mint esetünkben! – akkor nézni kell a gyereket otthon, hogy ha bármi gond lenne (láz, hányás…stb.) azonnal kórház.
- És ha túl vagytok mindenen és úgy érzed “szar anya” vagy, ne tedd, mert minden gyerek leesik valahonnan. Nekem hetekig okozott nagyon nehéz lelki törést, és nem is alszunk azóta együtt, csak ha nagyon speciális a helyzet, de akkor én nem alszom!
Remélem segítettem, mert én mindent máshogy csináltam, és hát volt aki meg mondta a magáét, mert “miért etettem meg, vagy miért nem rögtön és nem egy órával később vittem be a kórházba…??” Na is megérne egy misét, hogy mennyire rosszul tudjuk kezelni az ilyen helyzeteket. A doktor úr azt mondta,
“Ha evett, és nem jött belőle vissza, és még a cumit is a szájába vette, akkor nem lehet olyan nagy a baj. Jó, hogy behozta, de menjenek haza és nyugodjanak meg!“
Kívánom, hogy ne kelljen ezeket a tanácsokat senkinek se megfogadni, de ha csak egyszer megtörténik is tudd, hogy mikre kell figyelned és miket kell tenned!
VAda
Ui: A mentők száma 104, általános segítségkérés 112!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: