<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Az élet szép :)</provider_name><provider_url>https://vada.cafeblog.hu</provider_url><author_name>vada</author_name><author_url>https://vada.cafeblog.hu/author/vada/</author_url><title>Felmondtam....</title><html>Én még magamtól sosem vettem a bátorságot, hogy magam hozzak meg egy olyan döntést, ami azonnali és visszafordíthatatlanul megváltoztatt mindent. Ez történt meg kedden.

Felmondtam.

Egy pillanat alatt megváltozott minden! Egy barátom vitt a céghez, én meg a továbblépés miatt elmentem hozzájuk dolgozni. Nem is volt gond, addig amig egy hónapja minden létező munkámba bele nem kötött. Emiatt elkezdtem kapkodni, majd hibázni. Ő meg csak nem hagyott dolgozni. Én értem, hogy felelösséget akart vállalni értem, de hát elkezdtem idegileg kimerülni.... Kedden meg feladtam. Elég volt. Betelt a pohár, hogy csak azt látta mindenki hogy én mithogyan csinálok...én meg nem süllyedtem le a szintjükre és kérdezek a munkájuk hatékonyságára. 9 hónap után vállaltam a bizonytalant, és felálltam a biztos cseszegetésből.

Felhívtam a férjem és azt kérdeztem, hogy haragszik-e rám? Édes volt, mert csak azt mondta: - &quot;Miért haragudnék, ha neked jó, akkor nekem is! Meg fogjuk oldani!&quot;

Kedden délután e-mailban elküldtem a fönökömnek a felmondást, és a saját elmondása szerint Ő az én helyzetemben ugyanezt tette volna. Azóta Ő is tapasztalja a körülmények elviselhetetlenségét...szomorú volt ezt hallani.

Amikor megérkezett a végleges döntésem, kaptam az élettől egy másik lehetőséget, amiről éppen ma fogok tárgyalni. De ha most pihennék a nyáron akkor sem esnék kétségbe.

VAda</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://vada.cafeblog.hu/files/2014/05/kérdés-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>