1.0Az élet szép :)https://vada.cafeblog.huvadahttps://vada.cafeblog.hu/author/vada/<p>Emlékszem az utolsó együtt töltött születésnapjára.</p> <p>Emlékszem, hogy minden áron haza akart menni a kórházból, és a főorvos meg is engedte neki. <br />Kérte, hogy én vigyem az ebédet neki, mert nem volt kedve konyhába tetvészkedni. <br />Bár nem is tudott volna, mert bár jól hatott minden kezelés, ő nagyon legyengült.</p> <p>Ült a rózsaszínű köntösében, a tőlem kapott bársony tréning ruhában, polóban, és egyik lábáról a másikra lépett a mamuszába.</p> <p>Sajnos én akkor nem tudtam, amit Ő, miszerint ez lesz az utolsó közös születésnapunk együtt. <br />Senkinek nem mondta el, hogy esélye sincs a gyógyulásra. Nekünk mégis azt mondta, hogy minden rendben van. <br />Amikor elment akkor mondta a kezelő orvosa, hogy az "ő állapota nem volt menthető".</p> <p>Két évve voltunk utoljára együtt. <br />Simogatta kutyusát, nézett minket csendben, mint aki tudta...utólag azt kell mondanom, hogy bittang erős volt, hogy akkor nem mondta el nekünk, hogy vége van.</p> <p>Ma lenne 63 éves. <br />Mindennap felhívnám, hogy tanácsot kérjek tőle. <br />Ma biztosan ott ülnék vele a konyhába és hallgatnám, hogy milyen volt velem terhesen, milyen furcsaságokat evett, és fözné az Anya-levest, amit csak Ő tudott...de nem. <br />Ülök, fogom a pocakom, és csak bízni merek abban, hogy büszke lenne rám és arra az örökségre, amit rám hagyott, velem maradt.</p> <p>Egy Anya hiánya elképesztően tud fájni...főleg ma!</p> <p>Isten éltessen Anyu!</p> <p>Lányod.</p>richhttps://vada.cafeblog.hu/files/2015/07/Néz-150x150.jpg150150