<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Az élet szép :)</provider_name><provider_url>https://vada.cafeblog.hu</provider_url><author_name>vada</author_name><author_url>https://vada.cafeblog.hu/author/vada/</author_url><title>38, 39, 40...most melyik héten járunk?</title><html>&lt;p&gt;Hello!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Eléggé idegesítő hogy nem tudom megmondani, mikor volt az utolsó menzeszem, mert amire emlékszem az már a (tankönyv szerint!) beágyazó vérzés volt, így óriási lutri vagyok, hogy éppen hányadik héten járok éppen a terhességben. Plusz a dokim és a genetikus sem értett egyet abban, hogy akkor mikorra várható a szülés időpontja. Ergo első körben október 23-át jelöltek meg, majd a genetikus 12-ét írt, ma meg már azt mondták, hogy 20-a a dátum. Viszont mível ők sem tudják biztosan, ezért két naponta kell mennem ctg-re.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ctg - amitől falnak megyek!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Úgyanis a ctg-nek 140-es pulzus szám lenne a normális érték a baba állapotát tekintve, na de nem nálunk, mert az én babám 160-180-as pulzus között érzi jól magát ha fent van, és utána a megismételt ctg-n pedig általában elaludt 120-140 pulzus szám között. Ez megy 6 hete, bemegyek előtte eszek iszok aztán megismétlik...és utána mehetek haza. Néha még ultrahangon nézik a méhlepény vérellátását, amin már látszik, hogy kezd elöregedni...ami normális, már ha tudjuk hogy mikor és mennyi idős a baba és a terhesség...szóval a pocakom már nagyon nagy - nekem! Fáradt vagyok, keveset tudok aludni, az étvágyam is változó és még két naponta felhúzom magam a ctg és az orvosok hüledezései miatt. Az ügyeletesek között van olyan akinek meghallom a nevét és már összeugrik a gyomrom. Jó múltkor egy öreg dokihoz kerültem, aki megkérdezte, hogy &quot;&lt;em&gt;rágyújtott a ctg elött?&lt;/em&gt;&quot; azt hittem a szívét a kezébe adom...de ez volt a legkedvesebb kérdése...na ott felálltam és hazamentem. Másnap megbeszéltem a történteket a védőnővel és a saját orvosommal mikor már felébredt az ügyelet után.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szóval várom a holnapi ctg-t, és a vele együtt járó összes nyűgöt...na ezt tényleg utálom.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Viszont érdekes, hogy sokáig nem értettem mit jelent a &quot;&lt;em&gt;keményedik már a hasa?&lt;/em&gt;&quot; kérdést, majd kiderült hogy ez nem olyan, amilyennek én elképzeltem. Ugyanis nem a teljes hasra vonatkozik az állítás. A has felső része válik nagyon keményé, és tényleg mint a beton, de a has alsó része nem keményedik fel. Pár napja tudom mit jelent. &quot;&lt;em&gt;Vannak fájásai&lt;/em&gt;&quot; kérdésekkel sem tudtam mit válaszoljak...mert az hogy kényelmetlen néha a mozgás, nem jelenti, hogy fáj is bármim. De fáj ha rosszul alszom, ha túl magasra nyújtozkodom, ha le kell hajolnom és a baba éppen ébren van és mocorog...de nincsen méhösszehúzodásom, és konkrét fájdalmam.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szóval várom azt, amikor beindul a szülés...és hogy az milyen lesz. Van aki rózsaszín ködbe irta le, de volt olyan is aki élete legrosszabb élményeként osztotta meg az élethelyzetet. Én annyira remélem állok két lábbal a földön, hogy tudjam fájni fog, és nem lesz egyszerű, de mindennek ára van, főleg ha 3 éve csak erre vársz, mármint hogy édesanya legyek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;VAda&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://vada.cafeblog.hu/files/2016/10/baba-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>