Az élet szép :)

7 órakor keltem, és minden erőmet össze kellett szednem, hogy neki vágjak a munkaügyi központ féle procedúrának. Első akadály a héven ért, amikor a jegykezelő közölte, hogy a vonalon kábel lopás történt és egy megállót busszal kell megtennem. A közel 25 perces út másfél órára sikeredett. Akkor már éreztem, hogy nem kicsit fogom utálom ezt… Tovább »

Mielőtt elolvasod, ezt indítsd el! Megfogalmazódott bennem egy erős és elszánt gondolat, főleg hogy a sors, mint olyan folyton figyelmeztetett… Imádtam. De soha többet nem fogok elvállalni lakásokat lakberendezésre. Elengedem. Éveket tanultam azért, hogy jó műszaki rajzot tudjak rajzolni, átlássak már egy kész lakás műszaki hálózatát, felépítsek tematikát (mi miután jön…stb.). Megismerkedettem olyan emberekkel akik… Tovább »

Nehéz volt. Kényelmesen öltöztem, de a nap végére már utaltam minden ruhadarabot. Fájtak a sebeim. Eddig könnyű és laza ruhákat vettem fel. Ehhez képest a farmer, kemény és erős anyagnak bizonyult. Észrevettem, hogy jobban figyelek a zajokra, amiket különben már minden nap megszoktam. 12 órát úgy vettem észre, hogy meghúzták a harangokat a közeli templomba…. Tovább »

Első munkanapom ma van, és van bennem izgulás, mert lassan egy hónapja nem voltam bent. Tegnap voltunk színházba (már több hónapja megvolt a jegyünk!), és utána nagyon rosszul voltam, így 22 órakor már aludtam. Reggel jobban voltam, de nem voltam a legjobban. Furcsa, mert úgy kell öltöznöm, hogy kibírjam 8 órán át az öltözékemet. Ne… Tovább »

Ezen a képen igen csak megállt a kurzorom…aztán a Suhanj Alapítvány facebookos oldalán, amit itt találhattok meg. “Lisszabonban a kerekesszékesek egy nem mindennapi akcióval mutatták meg az autósoknak, milyen érzés, amikor a parkolóhelyeiket arra jogosulatlanok foglalják el. A parkolóhelyeken hagyott kerekesszékeken a következő üzeneteket olvashatták az autósok: „Egy perc múlva jövök”, „Csak elintézek valamit”, „Mindjárt… Tovább »

Jó kérdés nem? Mindenki manapság ott él, ott leselkedik, kér segítséget, intézi a csip-csúp ügyeit, kérdezi meg a másik embertől, hogy “hogy van?” Már tudatosan szoktattam le magamat róla, nem csak azért mert ha a telefonomhoz nyúlva mindig megjegyzéseket kaptam, hanem azért is, mert már nem tudom ki az igazi és ki a képzelt barátom…. Tovább »