A hétfő mindig nehezen kezdődik, nekem. De azzal, hogy van egy blogom máris izgalmasabb ez a hétfő 🙂
Sok mindent másként látok a műtét óta, és emiatt is gondolok mindenre pozitívan. Fontos, hogy én magam megváltoztassam a gondolkodásomat, mert másként minden olyan komor a rohanó világban. Mert rohanunk…rohanunk reggel, sietve kelünk, futunk a villamos után, futunk a munkahelyünkre, a munkákkal is mindig haladni kell…mert egy nőtől ezt várják el.
A műtét után nagyon hamar kellett szembesülnöm, hogy mennyire gyenge és törékeny vagyok.
Miben nyilvánult meg?
Kikapcsoltam a telefonomat, és arra koncentráltam, hogy felépüljek. Nehéz volt, nem ehettem azt amit a mindennapokban, a testem nem mindenre úgy reagált ahogyan azt megszoktam, és az idő lelassult. Nagyon keveset tudtam aludni, és akkor elővettem a könyveket, újságokat amikre nem volt addig időm. Amikor már képes voltam kisebb dolgokat megcsinálni, átválogattam a ruháimat, megvarrtam azokat amikre nem volt sosem időm…beszélgettem a barátaimmal, írtam papíron levelet, és rengeteg felesleges dolgot – régi emléket dobtam ki. Akkor jöttem rá, hogy rohanás van mindenütt. A varrat szedésnél is, mindenki rohant, és mi kivártuk a két órás várakozást türelemmel. 🙂
Most már kezd visszatérni az erőm, és igyekszem nem rohanni! És miért nem akarok rohanni? Mert egy villamos helyett jön majd másik, de a pillanat nem jön még egy…az idő az egyetlen, amit senki nem ad vissza nekem.
Szép hétfőt neked is 😉
VAda
Kommentek