Sziasztok,
El kellett mennem Budapestről, hogy kibírjam az elkövetkező időszakot.
Megérkeztünk Sopronba, ahol nagyon jól ki volt plakátozva, hogy merre menj a Voltra. Én kocsival még nem mentem be, így mutatták a segítők merre álljunk meg. Egy 800 métert sikerült sétálnunk a rekkenő hőségbe. A bejáratnál a biztonsági örök átnézték a csomagomat, beengedtek. Karomon két napi jegy viritott, amit eléggé szoritotta a csuklomat.
Beérve barátnőm előkerítette a barátait, akik segítettek nekünk sátorhelyet keríteni. Volt hely, csak nekünk hogy tênyleg elférjünk arrébb kellett tennünk két sátort kb 10-10 centivel. Kipakoltunk, erre az egyik sátor tulajdonosa gyakorlatilag úgy nézett ránk mint a véresrongyra…Miért tettétek arrébb? Ki engedte meg? – ugrott nekünk. Megprobáltuk, elmondani, hogy fesztivál van, és ha gondolják állunk egy kör sört! De nem, inkább utálkozva néztek ránk.
Mindegy, mi körbesétáltunk, és fesztivál-barátokkal elkezdtünk asszimilálódni! Feltöltöttük a fesztivál kártyánkat, és megvettük az első sört. Majd új fesztivál-barátok felvilágosítottak hogy a sört sprite-tal igyuk, mert az finom. És tényleg, de csak nőknek!!
A koncertekről késöbb fogok írni, mert nagyon sok meglepetés volt számomra a magyar előadóktól!
Másnap, reggel szembesültem a tusolási procedurával….egy óra volt mire letusoltam! Ebből 50 perc volt a várakozás. Volt aki úgy gondolta, hogy megszívat mindenkit mert 20percet állt a zuhany alatt. Nos, a víz alig folyt, szerintem nagyon kevés volt a zuhanyzó ekkora tömegre, egy darab tükör volt, ami elött nem volt semmi amire pakolhattál volna. Ezt akkor vettem észre, amikor egy lány fürdés után megállt a tükörrel szemben és borotválkozni kezdett, mindenki elött…na az fájt (nem csak nekem…)
Jó volt látni, hogy folyamatosan volt takarítva a terület, a wc-k sem voltak kritikán aluliak. Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen az alvó VOLT. Csendes volt, mindenhol emberek aludtak szanaszét. Sok külföldivel találkoztam. Lehetett beszélgetni mindenkivel, volt valami megfoghatatlan pozítiv életérzés.
Amivel bajom volt, az az, hogy nem lehetett pihenni sehol. Iszonyat hangerő dübörgött mindennüt reggel 7-ig. Tudom, nem pihenni mentem…de azért jó lett volna egy pár órát aludni. Erre mondta 30Y zenekar énekese, Beck Zoli, hogy “nem az a csoda, amit mi csinálunk, hanem az amit ti itt csináltok!”
Két nap nekem sok volt, de jó hogy VOLT!
VAda
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: